Ciao Bella!
Üdvözöllek a Rosamire Blogmagazin oldalán!
Nos, akkor a mai nap, egy kritikával jöttem. A témánk pedig; Mielőtt megismertelek.
Két napja annak, hogy befejeztem a könyvet, ami azt jelenti, még eléggé elevenen élnek bennem az emlékek.
Az íróról: Joyo Moyes, 1969-ben született, Londonban. 2002-ben jelent meg az első könyve, és 2013-ban jelentették be, hogy a Mielőtt megismertelek c. művének adaptációja készítés alatt áll.
A filmről: Hát, szerintem a legtöbben a "Moziban láttuk!" csapatot erősítjük, de megkérdeztem más embereket, hogy mit gondolnak. Tehát;
A történetben megismerjük az élettel teli és vidám Louisa Clark (Emilia Clarke) kisasszonyt, aki munkája elvesztése miatt új állásra szorul, így kerül a Traynor házba. A filmben kevesebb a történés, kihagynak lényegtelen de romantikus részeket, amik a hozzám hasonló lélekbúvárok számára igazán érdekesek lehettek volna. Ja. Lehettek volna!
Tudniillik, a filmekben mindenki arra pályázik, hogy eladjanak egy adott színészt, és egy megfejthetetlen szerelmi szálat. Na, itt is volt egy ilyen. Méghozzá az, hogy eltűnt Will Traynor (Sam Caflin) elbűvölően idegesítő, mogorva stílusa, ami őszintén a szívembe mart. A könyvbéli és filmbéli dolgok között az egyik legelszúrtabb dolog az, hogy nincsenek alaposan kiegészítve a dolgok. Jó, lehetséges, hogy csak én vagyok ilyen elcseszett, de nagyon hiányzott.
És végül, a karakterek. Hát, ha valamit, ezt utálom a legjobban a megfilmesített bestsellerek körében. Elképzelsz egy átkozottul helyes, vagy kibírhatatlan és irritáló személyt, aki a filmben teljesen letiporja az elképzeléseidet. Hát, az én esetemben, ez előfordult. Példának okául, Patrick. A könyvben egy kilométer hiányos, nemtörődöm görcs, aki csupa erő - izom. A filmben viszont, semmit sem látunk ebből a kisugárzó viselkedésből. Inkább vézna, mint az az "Erő, izom, tejet iszom!" társulatú álompasi. Bocs, Matthew Lewis rajongók! :) És mentségemre szóljon, imádom a Harry Potter-t!
Összességében: 10/6
A könyvről: Az új könyv részegítő és bolti illata. *szippantás* Á, parfüm kéne belőle!
Én mindig is a kézzel fogható dolgok híve voltam, és így van ez most is. A könyvben megismert Will Traynor, az arrogáns, önfejű seggfej, Louisa életének megrontója, egy igazi álomgyár. De komolyan! A múltjának darabjai üldözik, így teljesen érthető az ellenszenv, amit egymás iránt éreznek, miután Louisa pont az a tipikus nő, aki a megszokások híve.
A történet során rengeteg elgondolkodtató, mélyenszántó, és megható megjegyzés érkezik mindkét fél felől, amit igazán megkönnyezhetnek a gyengébb idegzetűek - mint jómagam.
És tudjátok, mi az, ami a legjobb ebben a történetben? Will, aki elveszítette mindenét, - az emlékeit és barátait, - tanítja meg élni Louisát. Ironikus egybeesés, nemde? Nem tudom, hogy vagytok vele, de én igazán vonakodtam volna az ilyen extrém ötletektől, miután, lássuk be; Itt van Louisa Clark, aki teljesen egészséges, mégis egy gumóban él. És van Will Traynor, aki tolószékbe kényszerült egy baleset miatt, és még így is diktálja a dolgokat. Nem furcsa egy kissé? Megválaszolom; DE. NAGYON IS. De összességében, ez egy eszméletlen érzelmes és tragikus film volt. A jó hír mégis az, hogy a két főszereplőhöz kötődni érzelmileg, igazán könnyű feladat. Louisa egy életvidám, boldog és csupa szív lány, mindenki gazdagnak érzi magát a közelében. És itt van Will, aki jóképű, humoros és bátor, pont egy olyan ember, akit mindenki elfogadna, mint barátot.
Az én tetszésemet egészen elnyerte a film, a jó szereplőválogatásról nem is beszélve (Még egyszer bocs, Matthew!), könnyű azonosulni a színészekkel. Arról nem is beszélve, hogy imádom Sam Caflin-t, és teljesen elolvadok tőle. :)
Összességében: Aki csak megteheti, nézze meg a filmet (Bár én inkább az olvasást javaslom), mert nem fogja megbánni. Egy belevaló, tragikus szerelmi történet, ami boldogsággal melengeti meg a szívedet, és könnyet csal a szemeidbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése